A német pallér palléroztalan némete (IV. rész)

Ebben a bejegyzésben zárom a Bellyei uradalom pallérjának “íráselemzését”. Az előzőekben leírtakat nem ismétlem meg, érvényesek itt is. A szöveg jó példája annak,hogy mennyi problémát okozhat a gyakorlatlan kézírás. Javaslom, hogy a kezdők ne ilyenen kezdjék a gyakorlást, mert kevés sikerélményük lesz, ami a kedvüket szegheti.


17. sor: Az aláhúzott szó egy jelző, melynek kiolvasását nehezíti, hogy az írója betűt tévesztett, és azt nem húzta át. Így az “a” nehezen ismerhető fel, a hurok miatt “g” betűnek látszik. Az átírás: außfarhente, ami pedig “ausfahrende” lenne helyesen.

19. sor: Aki itt Sch-t olvas a szó elején, az meglepődik az “eiß” folytatásra. A nehezen olvasható szövegek megfejtésénél sokat segít, ha tudjuk, kb. miről szólhat a dokumentum. Így már könnyebben elfogadjuk, hogy a szó a Speis, mégha a “p” betűt nem is látjuk igazán.

20. sor: A “Heÿ” az “Heu”. A fehér oválisban “kambt” olvasható “kommt” helyett. Mindkét kiemelt szót a szerző a nyelvjárásának megfelelően fonetikusan írta le, hiszen helyesírást nem tanult.

21. sor: Kisebb csoda a narancs színű négyszögben: a szerző megpróbált “G”-t írni. “Gestüth” a szó, amit eddig következetesen “g”-vel kezdett. Ugyanezt a betűt látjuk az utolsó előtti sor utolsó szavánál: “Gutten”.

22. sor: Újra a zöngés-zöngétlen mássalhangzók tréfálták meg pallérunkat: “Brospekt”. Ugyanezt a betűt láthatjuk az utolsó sor közepén.

24. sor: Újra a zöngés-zöngétlen mássalhangzók cseréjét látjuk: “Drun”, azaz “Brunn'” = Brunne.

És végül: Az utolsó előtti sorban a lila körben egy “R” betűt látunk (Roth), ami nem sokban különbözik e sor utolsó szavának kezdőbetűjétől, ami “G”. Úgy tűnik, a pallér egyszerűen elfelejtette, vagy soha meg sem tanulta az egyes nagybetűket.

Reklámok

A német pallér palléroztalan némete (III. rész)

Folytatom az előző két bekezdésben megkezdett 1766-kelt német szöveg sajátosságainak bemutatását. A korábban már említettekre nem térek itt ki. Természetesen érvényes itt is, amit a február 16-i bejegyzésben írtam, inkább ne keressünk helyesírási szabályokat a szövegben.
(A kép kattintással nagyítható.)

8. sor: “Bescheller” – Beschäler

9. sor: a zöngés-zöngétlen mássalhangzók csereberéje és fonetikus leírása ad okot a homlokráncolásra az első nekifutásnál: Haber Bothen – Hafer Boden

11. sor: a “stallung” szóban a többi esettől látványosan eltérően indítja a szót. A 4. szóban (krancken) két fajta k-betűt látunk. A zöld körben lévő nagyon egyéni megoldás.

12. sor: ismét egy “ck”, és a mássalhangzó-hasonulás fonetikus átírásának szép példája: Henckste – Hengste

15. sor: újabb “k”, most nagy: Kalte.

16. sor: Az iskolázatlan emberek írására jellemző a következetlenség, azaz ugyanazt a szót különbözőképpen írják, de ez talán fel sem tűnt nekik, vagy legalább is nem zavarta őket túlságosan. Az aláhúzott példa: Jehrigen – szemben a 12. és 15. sorban lévő Dehnungs-h nélküli verziókkal (Jerige). Helyesen jährige/n

(Folyt. köv.).