Szépírásoktatás II.

A január 20-i bejegyzésben már közöltem képeket Johann Friedrich Kichel straßburgi jegyző 1788-ban megjelent „Die teutsche Kurrent- Kanzlei- und Fraktur-Schrift” („A német folyó-, kancelláriai- és fraktúrírás”) című művéből, amelyet módszertani könyvnek szánt az írásoktatóknak. Most újabb kétoldalt mutatok meg belőle. (A képek kattintással nagyíthatók.)

A fenti oldal a folyóírás betűinek egymáshoz való arányát szemlélteti. A kisbetűkhöz 7 egységet állapít meg: 3 az alapvonal alatt, 4 az alapvonal felett. A nagybetűkhöz 10 egységet: 4 az alapvonal alatt, 6 pedig felette.

Ez az oldal pedig a teljes kis- és nagybetűs ABC-t közli folyóírásban. Mint látjuk, az egyes betűk különböző írásmódjait, és megkettőzéseit is bemutatja.

Reklámok

Szépírásoktatás I.

Johann Friedrich Kichel straßburgi jegyző 1788-ban jelentette meg „Die teutsche Kurrent- Kanzlei- und Fraktur-Schrift” („A német folyó-, kancelláriai- és fraktúrírás”) című művét, amelyet mint módszertani könyvet az írásoktatóknak is szánt. Tervezem a szépen illusztrált mű több részletének bemutatást e blogban.
Az alább közölt ábrák címsora fraktúr (gót) betű, a többi német folyóírás (Kurrentschrift).

A felső sor: “A kar, a kéz és az ujjak mozgása”.
Az alsó sor: “A mozgások mindig az egyik csillagocskától a másik felé haladva váltakoznak.”

Alkotóelemek: 1., alapvonás; 2., kezdővonás; 3., Route (még utána kell néznem, mi ennek a magyar megfelelője); 4., íves vonás; 5., oldalnyomás (?); 6., pontozás.

Az írás meghatározott dőlése: 1-2: álló-, 2-4: folyó-, 2-3: fekvő írás.

Párhuzamos betűhasználat

Aki régi német szövegekkel találkozik, az tapasztalhatja, hogy a nem német szavakat nem fraktúrral nyomtatták, ill. nem a német folyóírás betűivel írták. Ezek az eltérő betűtípussal szedett, vagy írt szavak sok esetben latin eredetűek, de természetesen más nyelvekből is származhatnak. Ez feltételezte, hogy az írójuk mindkét betűtípust jól ismerte, és azokat nehézség nélkül alkalmazni is tudta.
Ennek a párhuzamosságnak a szemléltetésére a Bellyei uradalomról 1780-ban készült összeírás címlapvignettáját, és egy szövegrészletét mutatom be. Bellye az egykori Baranya vármegye déli részén található. Ma Horvátországban van, a hivatalos neve Bilje. Az uradalom az összeírás készítésekor a Habsburg család birtoka volt.

 

A borítóoldal vignettája

A vignetta hat rövid sora jól szemlélteti az eltérő betűtípusok együttes használatát.

  1. sor: Kiskapitális mondhatnánk az első pillantásra. Ez részben igaz, de már itt is két betűtípus szerepel. Ugyanis a Belly-er utolsó szótagja gót betűs, mivel az “er” a helységnevekből képzett jelzők német képzője. A második szó latin: Conscriptio (“összeírás”), de a végén ott is egy gót “s” van.
  2. sor: “Nachtrags-Instrument”. Mivel itt az összetétel első tagja német szó, a második latin eredetű (instrumentum), ezért elválasztva szerepelnek.
    Az első két sorban szereplő fogalom valójában egy 2 latin és 1 német szóból álló háromtagú szörnyű  “Bürokratendeutsch” összetétel: Conscriptionsnachtragsinstrument.
  3. sor: Itt is van egy “kultúraváltás”. A latin szavak után arab számok állnak.
  4. sor: Az első két szó német (“samt beygebundenen”), így azokat fraktúr betűkkel írta a császári hivatalnok, a sor 3. szava latin (Inventarium), így a betűkép ismét ehhez alkalmazkodik. A szó érdekessége, hogy az utolsó szótagot a következő sorban találjuk – egy újabb “fonttal” írva.
  5. sor: A 2. 3. és 4. szó német, így fraktúr. A sorzáró “sub A” latin kifejezés, így a betűk is újra változnak.
  6. sor: Két rövidítés – “Numero primo”.

Az uradalmi összeírás és leltár első belső oldalának részlete.

Az első sort tekinthetjük “fett fraktúrnak”, a második nem fett fraktúr. A “Baranyavarer” szóban a két “r” betű azért különbözik, mivel a Barnyavar nem fraktúrral van írva, csak az “er” melléknévképző. Érdekesnek tartom, hogy bár a “Komitat” (vármegye) a latin “comitatus” szóból van, a hivatalnok inkább érezte német szónak, és ezért fraktúrral írta. (Fent az “Instrument” is egy elnémetesített latin szó, de ott megmaradt a “latin” betű.)
A szövegben lévő többi latin szóval nem fogalalkozom most, ezek rögtön “szembe szöknek”. Inkább a pirossal aláhúzottakhoz fűznék egy-egy gondolatot.
A 4-5. sorban: “Herrschaft Bellye”. A helységnév nem kancellári német írással szerepel. Az “y” felett sok esetben két pont is látható, mint esetünkben is. (A címvignettában azonban nem!)
A 6. sorban a két bérlő nevét húztam alá, akik 1775. május 1-től kilenc évre bérelték az uradalmat a kincstártól, majd a későbbi tulajdonosától, Mária Krisztina főhercegnőtől.
Az első név “Lukas Lazár”. A Lukas német folyóírással van, a Lazár “latin” betűkkel. A Lázárt a hivatalnok nem érezte német névnek. Itt jól megfigyelhető a két “L” írásképe közötti különbség.
A másik név: “Isaack Kiss”. Itt az “Izsák” a német név, így német folyóírással szerepel.  A “Kiss” névben láthatjuk, hogy többféle “s” betűt használtak, attól függően, hogy az a szóban, vagy a szó végén állt. Ez vonatkozik a német “s” betűkre is: Lukas – Isaack.

A hivatalnok “kompetenciáihoz” tartozott tehát a többféle betűtípus ismerete és alkalmazása. Ezek: 1. A német kancelláriai írás kisbetűi; 2. A német kancelláriai írás nagybetűi, 3. A gótbetűs írás kisbetűi, 4. A gótbetűs írás nagybetűi, 5. A latin írott kisbetűk, 6. A latin írott nagybetűk, 7. A nyomtatott gót kisbetűk, 8. A nyomtatott gót nagybetűk, 9. A nyomtatott latin kisbetűk, 10. A nyomtatott latin nagybetűk.