Ebben a bejegyzésben zárom a Bellyei uradalom pallérjának “íráselemzését”. Az előzőekben leírtakat nem ismétlem meg, érvényesek itt is. A szöveg jó példája annak,hogy mennyi problémát okozhat a gyakorlatlan kézírás. Javaslom, hogy a kezdők ne ilyenen kezdjék a gyakorlást, mert kevés sikerélményük lesz, ami a kedvüket szegheti.
17. sor: Az aláhúzott szó egy jelző, melynek kiolvasását nehezíti, hogy az írója betűt tévesztett, és azt nem húzta át. Így az “a” nehezen ismerhető fel, a hurok miatt “g” betűnek látszik. Az átírás: außfarhente, ami pedig “ausfahrende” lenne helyesen.
19. sor: Aki itt Sch-t olvas a szó elején, az meglepődik az “eiß” folytatásra. A nehezen olvasható szövegek megfejtésénél sokat segít, ha tudjuk, kb. miről szólhat a dokumentum. Így már könnyebben elfogadjuk, hogy a szó a Speis, mégha a “p” betűt nem is látjuk igazán.
20. sor: A “Heÿ” az “Heu”. A fehér oválisban “kambt” olvasható “kommt” helyett. Mindkét kiemelt szót a szerző a nyelvjárásának megfelelően fonetikusan írta le, hiszen helyesírást nem tanult.
21. sor: Kisebb csoda a narancs színű négyszögben: a szerző megpróbált “G”-t írni. “Gestüth” a szó, amit eddig következetesen “g”-vel kezdett. Ugyanezt a betűt látjuk az utolsó előtti sor utolsó szavánál: “Gutten”.
22. sor: Újra a zöngés-zöngétlen mássalhangzók tréfálták meg pallérunkat: “Brospekt”. Ugyanezt a betűt láthatjuk az utolsó sor közepén.
24. sor: Újra a zöngés-zöngétlen mássalhangzók cseréjét látjuk: “Drun”, azaz “Brunn'” = Brunne.
És végül: Az utolsó előtti sorban a lila körben egy “R” betűt látunk (Roth), ami nem sokban különbözik e sor utolsó szavának kezdőbetűjétől, ami “G”. Úgy tűnik, a pallér egyszerűen elfelejtette, vagy soha meg sem tanulta az egyes nagybetűket.