Napló 1881-ből

Egyik ismerősöm vásárolt a pécsi vásár “bolhapiacán” egy igencsak viseltes külsejű könyvecskét, amiről kinyitva kiderül, hogyegy német nyelven és német írással vezetett napló. A szerzeményét később nekem ajándékozta, hátha találok benne valami érdekeset, hátha netán pécsi személy tulajdonában volt. Ebben a bejegyzésben ebből mutatok be két oldalt. A naplóíró nevét és korát nem tudjuk, de a szövegből kiderül, hogy fiatal hajadon.

A napló 1881. január 1-én, szombaton kezdődik, ez látható aláhúzva az oldal elsőteljes sorában.
A dátum felett a felső margóban a piros nyílnál ez áll: „Mit Gott.” Magyarul kb.: „Isten segedelmével.”
Az első sorok arról szólnak, hogy a naplóvezető a felkelés után felköszöntötte a szüleit, őt pedig elsőként „Kyss Geza” köszöntötte fel, amikor a templomba ment.
A naplóban több magyar családnév szerepel, mint német, ami azt jelzi, hogy a baráti és az ismerősi körbe számos magyar személy tartozott, tehát etnikai alapon nem volt éles elkülönülés a településen élő keresztény nemzetiségek között.

Ez itt bemutatott részlet alapján derített ki egy családtörténész ismerősöm, hogy a napló egy eperjesi személy mindennapjairól szól, aki megörökített egy tragikus eseményt is, amit pirossal bekereteztem.
A német írás: „Mit Bedauern hörte ich, das Gundelfinger den armen Luzsinszky Jozsi in Duell erschoß.”
Magyarul: „Szomorúan hallottam, hogy Gundelfinger a szegény Luzsinszky Józsit párbajban lelőtte.”
Ez a január 2-i bejegyzésben olvasható. Így elmondhatjuk, hogy Luzsinszky Józsinak nem tartott sokáig az 1881-es esztendő. A nagybácsja lőtte le.

Ifj. báró Luzsinszky / Luzsénszky József (1854. július 7. -1881. január 2.) síremléke az Eperjestől pár km-re északra fekvő Veľký Šariš / Nagysáros temetőjében.
forrás: https://magyarpatriotak.hu/nagysaros/

A német pallér pallérozatlan némete (I. rész)

E bejegyzésben egy 1766-ban keletkezett dokumentumot mutatok be paleográfiai szempontból. Az irat a német kézírásokkal foglalkozni kívánó kezdő szintű érdeklődők elriasztására tökéletesen alkalmas, annyi „gond” van vele. De természetesen nem ez a cél, csupán szemléltetni kívánom milyen nehézségekbe ütközhetünk egy 18. századi  német nyelvű forrás értelmezése során.

A dokumentum teljes képe.

Az irat a szülőfalumhoz – Nagynyárádhoz – tartozó Földvár (ma: Sátorhely)-pusztára tervezett cs. k. lótenyésztő telep főhomlokzati képét, alaprajzát és leírását tartalmazza. E bejegyzésben csak a címsorral foglalkozom. A kép kattintással nagyítható.

Az első kérdés mindjárt az első betű. (piros nyíl) A második betű egy “B”, ez tisztán látszik, és a folytatás is: „rüß”. Az első szó „_Brüß”. Tehát az első, iniciálészerűen kihangsúlyozott betű “A”, mert ezzel jön ki egy majdnem értelmes szó: „Abrüß”. Persze ilyen német szó „hivatalosan” nincs. A szerző, „Matteus Heüßellbecks” kőművespallér valamiért ű-zik – a szöveg többi részében is. Az első szó helyesen „Abriß”, ami tökéletesen illik ide, ugyanis egy alaprajzot látunk.
A folytatás rögtön elárulja, hogy az írója nem különösen iskolázott, mivel a nem főneveket is nagy kezdőbetűvel írta: Über Diesen (a 3. és 4. szó). Ugyanakkor a főneveket nem feltétlenül mindig…
Figyelemre méltó a kis “f” írásmódja. (lila nyíl) Teljesen egyéni, csak a kontextusban ismerhető fel egyértelműen. Így rajzolt még az első sor utolsó előtti (“Herschaft”), és a második sor utolsó betűje is (“Hof”).
A második sor első szava „Bellÿ” (kék nyíl), ami helyesen „Bellye”, az akkor még kamarai uradalom névadó településének neve. (Ma Horvátországban van, Bilje.) Némi fantáziával fel lehet ismerni a következő szó – „föthwahr” (világoszöld nyíl) – mögött rejtőző magyar “Földvár” nevet. A méntelepet (gestüth Hof – narancssárga nyíl) tehát a Bellyei uradalomhoz tartozó Földváron tervezték megépíteni.
A címsor átírása: „ABrüß Über Diesen auf dieser aller Höchsten Kaiser: König: Herschaft / Bellÿ in föthwahr Neÿer zu Erbauen gestüth Hof.”
A pallér úr nem csak a kor német helyesírását nem ismerte, ami  a mai értelemben tulajdonképpen még nem létezett, de mint azt a következőkben látni fogjuk, más gyengéi is voltak a nyelvhasználatot illetően. És ezek bizony feladhatják a leckét az irodalmi németet tanult, és azt profi módon használó kutatónak. Ugyanis a mai német morphológia, a helyesírás és a szintaxis ezekre a szövegekre csak részben alkalmazható. Ezeket az ismereteinket ilyenkor jobb “zárójelbe” tenni, különben nem jutunk messze a szavak kiolvasásában.

(Folyt. köv.)