A német pallér palléroztalan némete (IV. rész)

Ebben a bejegyzésben zárom a Bellyei uradalom pallérjának “íráselemzését”. Az előzőekben leírtakat nem ismétlem meg, érvényesek itt is. A szöveg jó példája annak,hogy mennyi problémát okozhat a gyakorlatlan kézírás. Javaslom, hogy a kezdők ne ilyenen kezdjék a gyakorlást, mert kevés sikerélményük lesz, ami a kedvüket szegheti.


17. sor: Az aláhúzott szó egy jelző, melynek kiolvasását nehezíti, hogy az írója betűt tévesztett, és azt nem húzta át. Így az “a” nehezen ismerhető fel, a hurok miatt “g” betűnek látszik. Az átírás: außfarhente, ami pedig “ausfahrende” lenne helyesen.

19. sor: Aki itt Sch-t olvas a szó elején, az meglepődik az “eiß” folytatásra. A nehezen olvasható szövegek megfejtésénél sokat segít, ha tudjuk, kb. miről szólhat a dokumentum. Így már könnyebben elfogadjuk, hogy a szó a Speis, mégha a “p” betűt nem is látjuk igazán.

20. sor: A “Heÿ” az “Heu”. A fehér oválisban “kambt” olvasható “kommt” helyett. Mindkét kiemelt szót a szerző a nyelvjárásának megfelelően fonetikusan írta le, hiszen helyesírást nem tanult.

21. sor: Kisebb csoda a narancs színű négyszögben: a szerző megpróbált “G”-t írni. “Gestüth” a szó, amit eddig következetesen “g”-vel kezdett. Ugyanezt a betűt látjuk az utolsó előtti sor utolsó szavánál: “Gutten”.

22. sor: Újra a zöngés-zöngétlen mássalhangzók tréfálták meg pallérunkat: “Brospekt”. Ugyanezt a betűt láthatjuk az utolsó sor közepén.

24. sor: Újra a zöngés-zöngétlen mássalhangzók cseréjét látjuk: “Drun”, azaz “Brunn'” = Brunne.

És végül: Az utolsó előtti sorban a lila körben egy “R” betűt látunk (Roth), ami nem sokban különbözik e sor utolsó szavának kezdőbetűjétől, ami “G”. Úgy tűnik, a pallér egyszerűen elfelejtette, vagy soha meg sem tanulta az egyes nagybetűket.

Reklámok

A német pallér palléroztalan némete (III. rész)

Folytatom az előző két bekezdésben megkezdett 1766-kelt német szöveg sajátosságainak bemutatását. A korábban már említettekre nem térek itt ki. Természetesen érvényes itt is, amit a február 16-i bejegyzésben írtam, inkább ne keressünk helyesírási szabályokat a szövegben.
(A kép kattintással nagyítható.)

8. sor: “Bescheller” – Beschäler

9. sor: a zöngés-zöngétlen mássalhangzók csereberéje és fonetikus leírása ad okot a homlokráncolásra az első nekifutásnál: Haber Bothen – Hafer Boden

11. sor: a “stallung” szóban a többi esettől látványosan eltérően indítja a szót. A 4. szóban (krancken) két fajta k-betűt látunk. A zöld körben lévő nagyon egyéni megoldás.

12. sor: ismét egy “ck”, és a mássalhangzó-hasonulás fonetikus átírásának szép példája: Henckste – Hengste

15. sor: újabb “k”, most nagy: Kalte.

16. sor: Az iskolázatlan emberek írására jellemző a következetlenség, azaz ugyanazt a szót különbözőképpen írják, de ez talán fel sem tűnt nekik, vagy legalább is nem zavarta őket túlságosan. Az aláhúzott példa: Jehrigen – szemben a 12. és 15. sorban lévő Dehnungs-h nélküli verziókkal (Jerige). Helyesen jährige/n

(Folyt. köv.).

A német pallér pallérozatlan némete (I. rész)

E bejegyzésben egy 1766-ban keletkezett dokumentumot mutatok be paleográfiai szempontból. Az irat a német kézírásokkal foglalkozni kívánó kezdő szintű érdeklődők elriasztására tökéletesen alkalmas, annyi „gond” van vele. De természetesen nem ez a cél, csupán szemléltetni kívánom milyen nehézségekbe ütközhetünk egy 18. századi  német nyelvű forrás értelmezése során.

A dokumentum teljes képe.

Az irat a szülőfalumhoz – Nagynyárádhoz – tartozó Földvár (ma: Sátorhely)-pusztára tervezett cs. k. lótenyésztő telep főhomlokzati képét, alaprajzát és leírását tartalmazza. E bejegyzésben csak a címsorral foglalkozom. A kép kattintással nagyítható.

Az első kérdés mindjárt az első betű. (piros nyíl) A második betű egy “B”, ez tisztán látszik, és a folytatás is: „rüß”. Az első szó „_Brüß”. Tehát az első, iniciálészerűen kihangsúlyozott betű “A”, mert ezzel jön ki egy majdnem értelmes szó: „Abrüß”. Persze ilyen német szó „hivatalosan” nincs. A szerző, „Matteus Heüßellbecks” kőművespallér valamiért ű-zik – a szöveg többi részében is. Az első szó helyesen „Abriß”, ami tökéletesen illik ide, ugyanis egy alaprajzot látunk.
A folytatás rögtön elárulja, hogy az írója nem különösen iskolázott, mivel a nem főneveket is nagy kezdőbetűvel írta: Über Diesen (a 3. és 4. szó). Ugyanakkor a főneveket nem feltétlenül mindig…
Figyelemre méltó a kis “f” írásmódja. (lila nyíl) Teljesen egyéni, csak a kontextusban ismerhető fel egyértelműen. Így rajzolt még az első sor utolsó előtti (“Herschaft”), és a második sor utolsó betűje is (“Hof”).
A második sor első szava „Bellÿ” (kék nyíl), ami helyesen „Bellye”, az akkor még kamarai uradalom névadó településének neve. (Ma Horvátországban van, Bilje.) Némi fantáziával fel lehet ismerni a következő szó – „föthwahr” (világoszöld nyíl) – mögött rejtőző magyar “Földvár” nevet. A méntelepet (gestüth Hof – narancssárga nyíl) tehát a Bellyei uradalomhoz tartozó Földváron tervezték megépíteni.
A címsor átírása: „ABrüß Über Diesen auf dieser aller Höchsten Kaiser: König: Herschaft / Bellÿ in föthwahr Neÿer zu Erbauen gestüth Hof.”
A pallér úr nem csak a kor német helyesírását nem ismerte, ami  a mai értelemben tulajdonképpen még nem létezett, de mint azt a következőkben látni fogjuk, más gyengéi is voltak a nyelvhasználatot illetően. És ezek bizony feladhatják a leckét az irodalmi németet tanult, és azt profi módon használó kutatónak. Ugyanis a mai német morphológia, a helyesírás és a szintaxis ezekre a szövegekre csak részben alkalmazható. Ezeket az ismereteinket ilyenkor jobb “zárójelbe” tenni, különben nem jutunk messze a szavak kiolvasásában.

(Folyt. köv.)

Szépírásoktatás I.

Johann Friedrich Kichel straßburgi jegyző 1788-ban jelentette meg „Die teutsche Kurrent- Kanzlei- und Fraktur-Schrift” („A német folyó-, kancelláriai- és fraktúrírás”) című művét, amelyet mint módszertani könyvet az írásoktatóknak is szánt. Tervezem a szépen illusztrált mű több részletének bemutatást e blogban.
Az alább közölt ábrák címsora fraktúr (gót) betű, a többi német folyóírás (Kurrentschrift).

A felső sor: “A kar, a kéz és az ujjak mozgása”.
Az alsó sor: “A mozgások mindig az egyik csillagocskától a másik felé haladva váltakoznak.”

Alkotóelemek: 1., alapvonás; 2., kezdővonás; 3., Route (még utána kell néznem, mi ennek a magyar megfelelője); 4., íves vonás; 5., oldalnyomás (?); 6., pontozás.

Az írás meghatározott dőlése: 1-2: álló-, 2-4: folyó-, 2-3: fekvő írás.

Párhuzamos betűhasználat

Aki régi német szövegekkel találkozik, az tapasztalhatja, hogy a nem német szavakat nem fraktúrral nyomtatták, ill. nem a német folyóírás betűivel írták. Ezek az eltérő betűtípussal szedett, vagy írt szavak sok esetben latin eredetűek, de természetesen más nyelvekből is származhatnak. Ez feltételezte, hogy az írójuk mindkét betűtípust jól ismerte, és azokat nehézség nélkül alkalmazni is tudta.
Ennek a párhuzamosságnak a szemléltetésére a Bellyei uradalomról 1780-ban készült összeírás címlapvignettáját, és egy szövegrészletét mutatom be. Bellye az egykori Baranya vármegye déli részén található. Ma Horvátországban van, a hivatalos neve Bilje. Az uradalom az összeírás készítésekor a Habsburg család birtoka volt.

 

A borítóoldal vignettája

A vignetta hat rövid sora jól szemlélteti az eltérő betűtípusok együttes használatát.

  1. sor: Kiskapitális mondhatnánk az első pillantásra. Ez részben igaz, de már itt is két betűtípus szerepel. Ugyanis a Belly-er utolsó szótagja gót betűs, mivel az “er” a helységnevekből képzett jelzők német képzője. A második szó latin: Conscriptio (“összeírás”), de a végén ott is egy gót “s” van.
  2. sor: “Nachtrags-Instrument”. Mivel itt az összetétel első tagja német szó, a második latin eredetű (instrumentum), ezért elválasztva szerepelnek.
    Az első két sorban szereplő fogalom valójában egy 2 latin és 1 német szóból álló háromtagú szörnyű  “Bürokratendeutsch” összetétel: Conscriptionsnachtragsinstrument.
  3. sor: Itt is van egy “kultúraváltás”. A latin szavak után arab számok állnak.
  4. sor: Az első két szó német (“samt beygebundenen”), így azokat fraktúr betűkkel írta a császári hivatalnok, a sor 3. szava latin (Inventarium), így a betűkép ismét ehhez alkalmazkodik. A szó érdekessége, hogy az utolsó szótagot a következő sorban találjuk – egy újabb “fonttal” írva.
  5. sor: A 2. 3. és 4. szó német, így fraktúr. A sorzáró “sub A” latin kifejezés, így a betűk is újra változnak.
  6. sor: Két rövidítés – “Numero primo”.

Az uradalmi összeírás és leltár első belső oldalának részlete.

Az első sort tekinthetjük “fett fraktúrnak”, a második nem fett fraktúr. A “Baranyavarer” szóban a két “r” betű azért különbözik, mivel a Barnyavar nem fraktúrral van írva, csak az “er” melléknévképző. Érdekesnek tartom, hogy bár a “Komitat” (vármegye) a latin “comitatus” szóból van, a hivatalnok inkább érezte német szónak, és ezért fraktúrral írta. (Fent az “Instrument” is egy elnémetesített latin szó, de ott megmaradt a “latin” betű.)
A szövegben lévő többi latin szóval nem fogalalkozom most, ezek rögtön “szembe szöknek”. Inkább a pirossal aláhúzottakhoz fűznék egy-egy gondolatot.
A 4-5. sorban: “Herrschaft Bellye”. A helységnév nem kancellári német írással szerepel. Az “y” felett sok esetben két pont is látható, mint esetünkben is. (A címvignettában azonban nem!)
A 6. sorban a két bérlő nevét húztam alá, akik 1775. május 1-től kilenc évre bérelték az uradalmat a kincstártól, majd a későbbi tulajdonosától, Mária Krisztina főhercegnőtől.
Az első név “Lukas Lazár”. A Lukas német folyóírással van, a Lazár “latin” betűkkel. A Lázárt a hivatalnok nem érezte német névnek. Itt jól megfigyelhető a két “L” írásképe közötti különbség.
A másik név: “Isaack Kiss”. Itt az “Izsák” a német név, így német folyóírással szerepel.  A “Kiss” névben láthatjuk, hogy többféle “s” betűt használtak, attól függően, hogy az a szóban, vagy a szó végén állt. Ez vonatkozik a német “s” betűkre is: Lukas – Isaack.

A hivatalnok “kompetenciáihoz” tartozott tehát a többféle betűtípus ismerete és alkalmazása. Ezek: 1. A német kancelláriai írás kisbetűi; 2. A német kancelláriai írás nagybetűi, 3. A gótbetűs írás kisbetűi, 4. A gótbetűs írás nagybetűi, 5. A latin írott kisbetűk, 6. A latin írott nagybetűk, 7. A nyomtatott gót kisbetűk, 8. A nyomtatott gót nagybetűk, 9. A nyomtatott latin kisbetűk, 10. A nyomtatott latin nagybetűk.