Handbuch der Schriftarten – Az írásfajták kézikönyve II.

2019. február 8-án bemutattam néhány oldalt Albrecht Seemann “Handbuch der Schriftarten” című könyvéből, amely 1926-ban jelent meg Lipcsében. Akkor a “Gotisch” betűfajták oldalait mutattam be, ebben a bejegyzésben a “Halbgotisch” (Félgót) betűkcsalád ismerhető meg.
Az oldalak bal felét elfoglaló rubrikákban az írásfajta pontos nyomdaipari neve olvasható, alatta a betűket előállító cég, ha ismert, a betűtervező neve, és hogy mettől alkalmazták, az utolsó sorban pedig, hogy milyen nagyságban állnak rendelkezésre a betűk a nyomdák számára. A könyvben minden írásfajta a maga 16 pontos nagyságában szerepel.

Handbuch der Schriftarten – Az írásfajták kézikönyve

Albrecht Seemann Lipcsében 1926-ban megjelentette az “Írásfajták kézikönyvét”, amely Németország, Ausztria és Svájc kiadóinak kívánt gyakorlati segítséget nyújtani.
Seemann bevezetőben azzal indokolta egy ilyen összefoglaló könyv szükségességét, mivel a betűöntő üzemek és nyomdák a háború után tulajdonoscseréken estek át, így sok esetben nem lehet már megállapítani egy-egy írásfajta eredetét, illetve a szakma sok esetben másképp hívja ugyanazt az írásfajtát, és ez zavarokhoz vezet a nyomdai gyakorlatban.
Az áttekinthetőség érdekében az egyes íráscsaládok (pl. Gót és Félgót, Schwabacher, Fraktúr, Aniqua, Grotesk, stb.) önálló fejezetekbe kerültek. Itt a “Gót írások” fejezetből szemléltetem eme íráscsalád pár tucat – de messze nem az összes – változatát a gyönyörködtetés céljából.
Az oldalak bal felét elfoglaló rubrikákban az írásfajta neve szerepel, alatta a betűket előállító cég, ha ismert, a betűtervező neve, és hogy mettől alkalmazták, az utolsó sorban pedig, hogy milyen nagyságban állnak rendelkezésre a betűk a nyomdák számára. A könyvben minden írásfajta a maga 16 pontos nagyságában szerepel.

A mű belső címoldala.


Szépírásoktatás I.

Johann Friedrich Kichel straßburgi jegyző 1788-ban jelentette meg „Die teutsche Kurrent- Kanzlei- und Fraktur-Schrift” („A német folyó-, kancelláriai- és fraktúrírás”) című művét, amelyet mint módszertani könyvet az írásoktatóknak is szánt. Tervezem a szépen illusztrált mű több részletének bemutatást e blogban.
Az alább közölt ábrák címsora fraktúr (gót) betű, a többi német folyóírás (Kurrentschrift).

A felső sor: “A kar, a kéz és az ujjak mozgása”.
Az alsó sor: “A mozgások mindig az egyik csillagocskától a másik felé haladva váltakoznak.”

Alkotóelemek: 1., alapvonás; 2., kezdővonás; 3., Route (még utána kell néznem, mi ennek a magyar megfelelője); 4., íves vonás; 5., oldalnyomás (?); 6., pontozás.

Az írás meghatározott dőlése: 1-2: álló-, 2-4: folyó-, 2-3: fekvő írás.

Párhuzamos betűhasználat

Aki régi német szövegekkel találkozik, az tapasztalhatja, hogy a nem német szavakat nem fraktúrral nyomtatták, ill. nem a német folyóírás betűivel írták. Ezek az eltérő betűtípussal szedett, vagy írt szavak sok esetben latin eredetűek, de természetesen más nyelvekből is származhatnak. Ez feltételezte, hogy az írójuk mindkét betűtípust jól ismerte, és azokat nehézség nélkül alkalmazni is tudta.
Ennek a párhuzamosságnak a szemléltetésére a Bellyei uradalomról 1780-ban készült összeírás címlapvignettáját, és egy szövegrészletét mutatom be. Bellye az egykori Baranya vármegye déli részén található. Ma Horvátországban van, a hivatalos neve Bilje. Az uradalom az összeírás készítésekor a Habsburg család birtoka volt.

 

A borítóoldal vignettája

A vignetta hat rövid sora jól szemlélteti az eltérő betűtípusok együttes használatát.

  1. sor: Kiskapitális mondhatnánk az első pillantásra. Ez részben igaz, de már itt is két betűtípus szerepel. Ugyanis a Belly-er utolsó szótagja gót betűs, mivel az “er” a helységnevekből képzett jelzők német képzője. A második szó latin: Conscriptio (“összeírás”), de a végén ott is egy gót “s” van.
  2. sor: “Nachtrags-Instrument”. Mivel itt az összetétel első tagja német szó, a második latin eredetű (instrumentum), ezért elválasztva szerepelnek.
    Az első két sorban szereplő fogalom valójában egy 2 latin és 1 német szóból álló háromtagú szörnyű  “Bürokratendeutsch” összetétel: Conscriptionsnachtragsinstrument.
  3. sor: Itt is van egy “kultúraváltás”. A latin szavak után arab számok állnak.
  4. sor: Az első két szó német (“samt beygebundenen”), így azokat fraktúr betűkkel írta a császári hivatalnok, a sor 3. szava latin (Inventarium), így a betűkép ismét ehhez alkalmazkodik. A szó érdekessége, hogy az utolsó szótagot a következő sorban találjuk – egy újabb “fonttal” írva.
  5. sor: A 2. 3. és 4. szó német, így fraktúr. A sorzáró “sub A” latin kifejezés, így a betűk is újra változnak.
  6. sor: Két rövidítés – “Numero primo”.

Az uradalmi összeírás és leltár első belső oldalának részlete.

Az első sort tekinthetjük “fett fraktúrnak”, a második nem fett fraktúr. A “Baranyavarer” szóban a két “r” betű azért különbözik, mivel a Barnyavar nem fraktúrral van írva, csak az “er” melléknévképző. Érdekesnek tartom, hogy bár a “Komitat” (vármegye) a latin “comitatus” szóból van, a hivatalnok inkább érezte német szónak, és ezért fraktúrral írta. (Fent az “Instrument” is egy elnémetesített latin szó, de ott megmaradt a “latin” betű.)
A szövegben lévő többi latin szóval nem fogalalkozom most, ezek rögtön “szembe szöknek”. Inkább a pirossal aláhúzottakhoz fűznék egy-egy gondolatot.
A 4-5. sorban: “Herrschaft Bellye”. A helységnév nem kancellári német írással szerepel. Az “y” felett sok esetben két pont is látható, mint esetünkben is. (A címvignettában azonban nem!)
A 6. sorban a két bérlő nevét húztam alá, akik 1775. május 1-től kilenc évre bérelték az uradalmat a kincstártól, majd a későbbi tulajdonosától, Mária Krisztina főhercegnőtől.
Az első név “Lukas Lazár”. A Lukas német folyóírással van, a Lazár “latin” betűkkel. A Lázárt a hivatalnok nem érezte német névnek. Itt jól megfigyelhető a két “L” írásképe közötti különbség.
A másik név: “Isaack Kiss”. Itt az “Izsák” a német név, így német folyóírással szerepel.  A “Kiss” névben láthatjuk, hogy többféle “s” betűt használtak, attól függően, hogy az a szóban, vagy a szó végén állt. Ez vonatkozik a német “s” betűkre is: Lukas – Isaack.

A hivatalnok “kompetenciáihoz” tartozott tehát a többféle betűtípus ismerete és alkalmazása. Ezek: 1. A német kancelláriai írás kisbetűi; 2. A német kancelláriai írás nagybetűi, 3. A gótbetűs írás kisbetűi, 4. A gótbetűs írás nagybetűi, 5. A latin írott kisbetűk, 6. A latin írott nagybetűk, 7. A nyomtatott gót kisbetűk, 8. A nyomtatott gót nagybetűk, 9. A nyomtatott latin kisbetűk, 10. A nyomtatott latin nagybetűk.

Egy Fünfkirchen lovag sírlapja

Alább az előző bejegyzésben említett pécsi gyökerű Fünfkirchen-család egyik, egyik immár lovagi rangú tagjának síremlékét mutatom be. Az alsó-asztriai Stützenhofenben található sírfedlap közepén a lovag címere, amelyet a szélekkel párhuzamosan korai újfelnémet nyelvű fraktúr („gót”) betűs szöveg keretez.

A sírlapon lévő szöveg átírása és fordítása:

Hir ligt begraben der Edl u.

vest Gestreng ridther Mert Wynfkircher und ist

ist gestorben MCCCCLVIII u. im LVIII. jar

Sontag n. der heiligen drey königtag dem god genad.

A forrásszöveghez hű fordításom mai központozással:
Itt nyugszik eltemetve a nemes ember és erős, hatalmas lovag Mert Wynfkircher. Meghalt 1458-ban 58 évesen, vasárnap, a Szent Háromkirályok Napján. Isten legyen hozzá irgalmas.

Pécs, Fünfkirchen, Pĕtikostely

Mivel 1983 óta Pécsen élek, a fraktúr / gót betűk világának szánt blogom első bejegyzését a városommal kapcsolatos témának szentelem.
Prága óvárosában a piros alapon fehér betűs mai utcanévtáblák alatt több esetben a házak falán látható az utca régi német és cseh neve is.

A “Fünfkirchen Gasse” festője a Schwabacher és a szűkebb értelemben vett Fraktur betűket vegyesen használta.

A kép a “Fünfkirchen Gasse / Pĕtikostelská ulice” történelmi utcaneveket mutatja. Az előbbi Pécs német neve, az utóbbi a cseh neve. De miért neveztek el Prágában egy belvárosi utcát egy dél-magyarországi városról?
Korábbi netes szörfözéseim során többször belebotlottam az alsó-ausztriai Fünkirchen nemesi családba. Ez esetben ők adják a magyarázat kulcsát.
A Wikipaedia úgy tudja, hogy 1241-ben a mongolok elől Fünfkirchenből Wienbe menekült egy polgár, aki a később lovagi, majd 1698-tól grófi rangra emelt család immár ausztriai ősének tekinthető.
A 19. század derekától a Fünfkirchen grófok magas udvari hivatalokat töltöttekbe. Hans Graf von Fünfkirchennel a férfiág 1970-ben halt ki. (730 évnyi családfa és családtörténet…)
A családnak Habsburg birodalomhoz tartozó Csehországban (Böhmen) is volt birtoka, és Prága óvárosában is egy háza. Azt az utcát a grófi családról nevezték el annó. Ezért tűnik fel Prágában Pécs német neve régi utcanévként.

A lovagi rangra emelt Fünfkirchen család címerpajzsának színei: ezüst, arany (“sárga”), és kék. Pécs város zászlajának színei: arany és kék. Talán csak véletlen az egyezés?

A képek forrása: Wikipédia