Fraktúr, Kurrent és latin betűk vegyes használata

A vármegye hatósága 1850-ben elrendelte a Baranyában élő izraeliták összeírását. Ennek elvégzése Israel Löw (Bonyhád, 1788 – Nagyvárad, 1869) főrabbira hárult.
A képen a hidasi gyülekezetről készült összeírás kivonata látható. Ennek érdekessége, hogy a készítője – aki nem Löw volt, neki nem volt semennyi jártassága a szépírásban – három különböző betűtípust is magabiztosan használ egy oldalon:
1. Fraktúr – „Protokoll Auszug”, „Israel Löw Ober Rabbiner”;
2. német folyóírás (Kurrentschrift) – a 3. sorban a „für der Gemeinde”, és a táblázat 4-9. oszlopának fejléce (születési idő, születési hely, lakhely, családi állapot, foglalkozás, megjegyzés);
3. latin írott betűk.

A fotó kattintással nagyítható.

A 18. sorszám alatt felvett háztartás tagjai:
Jacob Eisner (1792) hidasi kereskedő
felesége a Frankenban született Sali (1794)
fiai: Hermann (1825), Ignatz (1826), Moses (1834), Jacob (1842)
Lányai: Fani (1824), Hani (1827), Sali (1839)

Szépírásoktatás III.

A január 20-i és a május 5-i bejegyzésben már közöltem képeket Johann Friedrich Kichel straßburgi jegyző 1788-ban megjelent „Die teutsche Kurrent- Kanzlei- und Fraktur-Schrift” („A német folyó-, kancelláriai- és fraktúrírás”) című művéből, amelyet módszertani könyvnek szánt az írásoktatóknak. Most újabb két oldalt mutatok meg belőle. (A képek kattintással nagyíthatók.)

A bal oldali ábra a kezek helyes tartását mutatja a toll hegyezésekor. A jobb oldali pedig a toll kihegyezésének egyes lépéseit szemlélteti.

 

A bal oldali ábra a kéz és a toll helyes tartását mutatja íráskor. A jobb oldali pedig a tollhegyek fajtáit “minden lehetséges írásmódhoz”.

Handbuch der Schriftarten – Az írásfajták kézikönyve II.

2019. február 8-án bemutattam néhány oldalt Albrecht Seemann “Handbuch der Schriftarten” című könyvéből, amely 1926-ban jelent meg Lipcsében. Akkor a “Gotisch” betűfajták oldalait mutattam be, ebben a bejegyzésben a “Halbgotisch” (Félgót) betűkcsalád ismerhető meg.
Az oldalak bal felét elfoglaló rubrikákban az írásfajta pontos nyomdaipari neve olvasható, alatta a betűket előállító cég, ha ismert, a betűtervező neve, és hogy mettől alkalmazták, az utolsó sorban pedig, hogy milyen nagyságban állnak rendelkezésre a betűk a nyomdák számára. A könyvben minden írásfajta a maga 16 pontos nagyságában szerepel.

Paul Fürst kalligráfiai kiadványa 1655-ből

2019. január 20-án egy szépírással kapcsolatos német nyelvű kiadványokból mutattam be képeket. Most a szépírást művészetté, kalligráfiává fejlesztett változatába tekintünk be egy 1655-ös publikáció segítségével. Ezt Paul Franck (1570-1601), Paul Fürst (1605-1666), Christoph Gerhard (1624-1681) „írásművészek” alkotásaiból állítottak össze.

Címoldal

A címoldal latin betűs átírása:
Kunstrichtige Schreibart: Allerhand Versalie[n] oder AnfangsBuchstabe[n] der Teütschen, Lateinischen und Italianischen Schrifften aus unterschiedlichen Meistern der edlen Schreibkunst zusammen getragen. Nürnberg, Beÿ Paulus Fürsten Kunsthändlern daselbst.
A „Versalie” nagybetűt jelent.

A belső címoldal rajza azt sugallja, hogy írásművészek keze „a magasabb régiókból” vezettetik.

A kép alatti egyik vers szabad fordításban:
A művészetben jártas kéz képes az időn áthatolni, és gyakorlással, értelemmel a felhőkig szárnyalni. A szónak ereje gyenge; a jó írások megmaradnak, és írásban maradandó minden tudomány.

Az előszó tartalomjegyzéke kitér a betűk kialakulására, a szótagokra, és a nagybetűk használatára is.

Handbuch der Schriftarten – Az írásfajták kézikönyve

Albrecht Seemann Lipcsében 1926-ban megjelentette az “Írásfajták kézikönyvét”, amely Németország, Ausztria és Svájc kiadóinak kívánt gyakorlati segítséget nyújtani.
Seemann bevezetőben azzal indokolta egy ilyen összefoglaló könyv szükségességét, mivel a betűöntő üzemek és nyomdák a háború után tulajdonoscseréken estek át, így sok esetben nem lehet már megállapítani egy-egy írásfajta eredetét, illetve a szakma sok esetben másképp hívja ugyanazt az írásfajtát, és ez zavarokhoz vezet a nyomdai gyakorlatban.
Az áttekinthetőség érdekében az egyes íráscsaládok (pl. Gót és Félgót, Schwabacher, Fraktúr, Aniqua, Grotesk, stb.) önálló fejezetekbe kerültek. Itt a “Gót írások” fejezetből szemléltetem eme íráscsalád pár tucat – de messze nem az összes – változatát a gyönyörködtetés céljából.
Az oldalak bal felét elfoglaló rubrikákban az írásfajta neve szerepel, alatta a betűket előállító cég, ha ismert, a betűtervező neve, és hogy mettől alkalmazták, az utolsó sorban pedig, hogy milyen nagyságban állnak rendelkezésre a betűk a nyomdák számára. A könyvben minden írásfajta a maga 16 pontos nagyságában szerepel.

A mű belső címoldala.


Egy Fünfkirchen lovag sírlapja

Alább az előző bejegyzésben említett pécsi gyökerű Fünfkirchen-család egyik, egyik immár lovagi rangú tagjának síremlékét mutatom be. Az alsó-asztriai Stützenhofenben található sírfedlap közepén a lovag címere, amelyet a szélekkel párhuzamosan korai újfelnémet nyelvű fraktúr („gót”) betűs szöveg keretez.

A sírlapon lévő szöveg átírása és fordítása:

Hir ligt begraben der Edl u.

vest Gestreng ridther Mert Wynfkircher und ist

ist gestorben MCCCCLVIII u. im LVIII. jar

Sontag n. der heiligen drey königtag dem god genad.

A forrásszöveghez hű fordításom mai központozással:
Itt nyugszik eltemetve a nemes ember és erős, hatalmas lovag Mert Wynfkircher. Meghalt 1458-ban 58 évesen, vasárnap, a Szent Háromkirályok Napján. Isten legyen hozzá irgalmas.

Pécs, Fünfkirchen, Pĕtikostely

Mivel 1983 óta Pécsen élek, a fraktúr / gót betűk világának szánt blogom első bejegyzését a városommal kapcsolatos témának szentelem.
Prága óvárosában a piros alapon fehér betűs mai utcanévtáblák alatt több esetben a házak falán látható az utca régi német és cseh neve is.

A “Fünfkirchen Gasse” festője a Schwabacher és a szűkebb értelemben vett Fraktur betűket vegyesen használta.

A kép a “Fünfkirchen Gasse / Pĕtikostelská ulice” történelmi utcaneveket mutatja. Az előbbi Pécs német neve, az utóbbi a cseh neve. De miért neveztek el Prágában egy belvárosi utcát egy dél-magyarországi városról?
Korábbi netes szörfözéseim során többször belebotlottam az alsó-ausztriai Fünkirchen nemesi családba. Ez esetben ők adják a magyarázat kulcsát.
A Wikipaedia úgy tudja, hogy 1241-ben a mongolok elől Fünfkirchenből Wienbe menekült egy polgár, aki a később lovagi, majd 1698-tól grófi rangra emelt család immár ausztriai ősének tekinthető.
A 19. század derekától a Fünfkirchen grófok magas udvari hivatalokat töltöttekbe. Hans Graf von Fünfkirchennel a férfiág 1970-ben halt ki. (730 évnyi családfa és családtörténet…)
A családnak Habsburg birodalomhoz tartozó Csehországban (Böhmen) is volt birtoka, és Prága óvárosában is egy háza. Azt az utcát a grófi családról nevezték el annó. Ezért tűnik fel Prágában Pécs német neve régi utcanévként.

A lovagi rangra emelt Fünfkirchen család címerpajzsának színei: ezüst, arany (“sárga”), és kék. Pécs város zászlajának színei: arany és kék. Talán csak véletlen az egyezés?

A képek forrása: Wikipédia